Sziasztok.Tegnap,nagyon régóta először,tudtam úgy beszélni anyával,hogy ne ordítózásba torkolljon két perc után:mondjuk,azt hiszem nem is igazán beszélgettünk,csak valahogy kifakadt belőlem az összes dolog,szóval csak én beszéltem,ő hallgatta.Elmondtam neki mindazt,ami miatt az elmúlt időben annyira megváltoztam.Igen,megváltoztam.Megpróbálom nem kimuatatni,egyáltalán nem kimutatni semmit,de ez nem mindig sikerül,vagyis inkább úgy mondanám,hogy nem mindenki elől sikerül eltakarnom azt amit éppen érzek,ami bennem folyik,vagy amit éppen gondolok.Elmondtam neki mindazt,hogy az okok,amik miatt mostanában,olyan október óta,nem mosolygok,nem ebszélek annyit,itthon igazából meg sem szólalok,csak néha néha egy pár szót,az iskolában is jóval kevesebbet beszélek. Mintha,mindenki kerezstülnézne rajtam,mintha nem is léteznék,nem lennék ott,komolyan,ilyen van.Régebben színesben láttam az életet,önmagam,most pedig?Ha nagyon megerőltetem magam akkor szürkében,nem feketében.De ez a max.Most nem tudom leírjam e,vagy le tudom e írni az okokat,legalábbis az általam vélt okokat.Van egy rejtett oldalam,amiről próbálok mindenkinek a legkevesebbet elmondani,mert én is próbálnám elfelejteni.De most,megint előtört belőlem.Nem az,ami volt,hanem amit okozott.Szóval,mondjuk így kicsit érthetetlenül,hogy volt régen valami.Azt hiszem túllettem rajta,de most okozott valamit,ami pontosan azt váltotta ki,amitől anynira tartottam,és annyira ellene voltam akkor.És most megint kezdené felvenni a harcot az ellen amit okozott,de jajj,ez most oylan szétszakító érzés,borzalmas,csinálnám azt,amit diktál az agyam,csinálom is,de nem jutok előrébb,mert amit okozott már komoly.És ez egészen addig fog tartani,amíg meg nem szűnik az,amit okozott,és elmúlik ez a harcolásérzés.Vagy egészen addig,amíg feladom....Igen,ez az egyik ok.A másikról pedig már sokat írtam,szóval csak pár jellemző szó:barátnők+pasik,loveless,pasihiány:D.De ez kezd elég komollyá válni.

Kicsit más téma.Tegnap valami csúnya dolog volt nálunk,fingom nincs mi.Éjfélkor elaludtam,kettőkor valami zajra felébredtem,és korom sötét volt az egész lakásban,valami kicsapta a biztosítékot.Szuper volt,zseblámpával kellett lemennem megnézni hogy nem gyúlladt e ki a lenti áramizé.Nem,szerencsére,de be voltam fosva ám.Bár igazából azt se nagyon,inkább attól féltem,mi lesz ha nem lesz áram,mert nem tudok gépezni,meg nem tudom feltölteni a telóm,nem tudok tvzni,szóval attól féltem,hogy nem tudom a napi szokásaimat betartani.Kis hülyeségek.

Egyéb téma.Ma megint be kellett mennem a kórházba,már vagy hú,nem is tudom hányadjára,és ma feleslegesen,mert nem rendelt a doktornő,pedig tegnap felhívtam h lesz e.Lehet ez valami jel,hogy addig jó nekem mégnem tudom az eredményeket?Csaknem.Jó lenne már legalább azzal tisztában lenni.Aztán még úgy is meg kell vívnom a háborút.

Asszem most megyek.Jó ez a blog.Kiírhatja magából az ember a dolgait.Szeretem.Tudjátok miért írtam most ezt?Hetek óta szeretném kimondani ezt a szót,komoyan.Nem szokásom mondogatni,egyáltalán nem szoktam mondani,de most valahogy anynira irigyeltem azokat az embereket akik bármikor elmondhatják vaalkinek,akár minden pillanatba,sőt így is éreznek:szeretlek.

Sziasztok.