Szia mindenkinek.ezt a bejegyzést egy nagy sóhajtásal tudom kezdeni.Ezt most nem dátumhoz kötöm,mert egy ideje nem írtam,így csak mondjuk az elmúlt hét vagy pár nap történéseit vezsem számba,és a cím azt takarja,hogy naggyából semmit sem értek,hogy mi történik velem,miértt nem jön össze semmi,és miért kell mindenért véres harcot vívnom,meg iylenek.De lássuk:az első még kicsit vidámabb téma,mert mentünk pulmonológiára,és mivel meleg volt,így egy lenge ruhát vettem fel-felfújta egy autó szele,egy bácsika megbámult,és hát úgymond baleset történt vele.nem igaz,hogy az ember nem vehet fel olyan ruhát amilyet akar mert abból úgyis csak baj lesz,mert kinézik vagy megbámulják vagy megszólják és egyebek.Aztán voltunk állástkeresni az europarkban,és a mekiben azt mondták augusztusban van-anyának kellet megkérdeznie,mert annyira be voltam szarva attól hogy milyen választ kapok,milyen elutasítást,hoyg nem mertem megkérdezni.Miért van az hogy az embereknek ennyire taplónak lekezelőnek gonosznak kell  lennie másokkal?Teljesen kiölnek belőlem minden jóérzést,és bizalmat(az már amúgy se sok van).Aztán elhatároztuk Marimmal,hogy most végre harmadik elhatározásra elmegyünk a dabasi strandbálra-ebbebn az esetben két dolgot is nem értek:1;anyának majdnem két hétig kellett könyörögnömhogy elengedjen,persze tudom h félt,meg minden,de nem érti meg hogy már nem vagyok gyerek?Most nem fogom leírni az érveimet,hogy miket mondtam neki,mert annyira kifárasztott ez az ügy(meg van más problémám is),hogy egy csepp érdeklődés sem maradt a dolgok iránt.Ha valami így van így van ha nem hát nem.Nincs erőm hogy harcoljak.2;el is marad a strandbál.Miért kell mindennek elromolnia vagy dugába fulladnia?Na mindegy,legalább anya megígérte hogy a legközelebbibe szó nélkül elmehetek.Na persze ha lesz.Én már nem is reménykedek.Vannak még amiket nem értek,például az hogy a négyéves unokatesóm ma odahívott magához(tudni kell róla h soha senkinek nem ad puszit és mástól sem tűri el h neki adjanak)és adott nekem egy puszit,meg azt mondogatta h mennyire szeret-később meg semmi oknál fogva elkezdett veszekedni velem,meg durcás lett.Na mindegy már nem s foglalkozok vele,kicsi még.Aztán voltam a szomszédba meggyet szedni,és azt nem értem h a szomszéd asszony hogy lehet lelkiekben ennyire erős,és még kedves is mellé:sérült a fia,reggel délelőtt  dolgozik,este tanul,utazik,hétvégén is dolgozik,és emellé még kedves is.Hát azt hiszem több ilyen ember kéne.Na asszem most ennyi jut eszembe,majd ha még lesz vmi jövök.

Puszz,szia