Sziasztok.Előre szólok,hogy ez most egy hosszú bejegyzés,annyi minden történt velem az elmúlt pár napban illetve éjszakában.Illetve inkább csak az elmúlt egy éjszakában.Ugyanis a suliba kosáréjszaka volt,ami egész éjszaka tartott.Hát qrva jó volt,mi tagadás.Két csapatban játszottam,mertr a másik csapatba be kellett ugranom,mert nem jött el két csapattagjuk.Velük jövőhéten fogunk az első helyért harcolni,a másik csapattal viszont kiestünk,két vereség egy győzelem,és egy baromi nagy hülyeség részemről,mert a második megaláztatás után haza akartam menni,összecuccoltam,meg minden,indultam haza.Hogy elehettem ekkora hülye?!Emiatt nem tudom elfogadni magam lyannak amilyen vagyok,merrt mondthatni hogy gyűlölöm ezt a részem.Néha tök értelmetlen dolgokat csinálok,megbántok vele másokat,.vagy magamat hozom cikis helyzetbe,néha mindkettő,és utána meg bűntudatom van,meg emésztem magam,hogy ne haragudjanak rám.Remélem tényleg nem haragszotok rám.Mari,mikor mondtad hogy nem tudsz rám sokáig haragudni és ez a szerencsém,tökre örültem neki,hogy vannak olyan emberek,akik el tudják viselni ezeket a hülye dolgaimat.Fogalmam sincs miért vagyok ilyen,és meg is próbálok rajta változtatni,mert ez így annyira nem jó,lehet másokat annyira nem idegesít,de én idegesítem magamat,nagyon nem szeretem ezt a részemet.De tényleg,tök értelmetlen vol az egész.Utána beszélgettem Nikivel,és köszönöm,hogy megbíztál bennem,és elmondtad.Most nagyon idegesít az,hogy ugye én az egyik csapatba,amiben játszottam,lehet hogy fogok kapni érmet,de valahogy annyira nem érzem úgy,hogy megérdemelném,mert szeretnék érmet,ki ne szeretne,meg játszottam is,dobtam kosarakat stb,de akkor is,haza akartam menni,igaz hogy a lelkem mélyén talán nem is gondoltam komolyan,meg ugye visszajötem,de valahogy úgy bánt hogy a másik csapat meg nem kap érmet,és hogy ők jobbban megérdemelnék mint én.Egy csomót tollasoztunk Szandival,a karom alig bírom mozgatni,de jó volt,jó izzasztó.Lett rajtam egy csomó folt,meg zúzódás.Jah,és az éjszakán majdnem azt hittem,na jó,szinte totál biztos voltam egy dologban,hogy megint elkövettem ugyan azt a hibát,de rájöttem valamire,és ez nagyon fontos.Nem tettem.Nem követtem el megint ugyan azt.Mert idegesít az ha valamit úgy csinálok hogy szerintem nem jó,de el tudom nyomni ezt,és ez kicsit olyan,mintha nem érdekelne,mintha úgy csinálhatnék akármit is hogy arra kelljen figyelnem,hogy "jól" csinálom-e.Mindegy,bonyolult,a lényeg hogy nem foglalkozok az egésszel.Mikor reggel hazaértünk,köszi a fuvart:),aludtam egyet,és persze nem mentünk be az europarkba,mert anyának nem volt kedve,egyedül meg ne menyjek,ahhoz képest apa hazajött már mennek valami szart venni.na mindegy.Minden lesz valahogy,olyan nincs hogy ne legyen valahogy,azt ennyi.
Most megyk,ledöglök vagy nem tudom,tanulni tuti nem fogok mert olyan kába vagyok,hogy semmi nem maradna meg a fejembe.Sziasztok.
