Sziasztok.HHH,nem is tudom hogy kezdjem.Először is már egy hete szenvedek azzal hogy látogatószámlálót tegyek a blogomra,de nem megy,szóval ha tud valaki segíteni,kérem szóljon.

A tegnap.Durva dolgok történtek.Nem is akarok túlságosan belebonyolódni a cselekménybe,csak annyi hogy annyira felidegesítettem magam,hogy még msneztünk,a gép ezen oldalán szinplán majdnem meghaltam.Olyan pánikroham féle tört rám az idegességtől,vérzett az orrom és összehúzódtam a hörgőim.Azt hittem végem,de túléltem,há'még jó hogy túléltem.Hányszor voltam én már halál közeláben?számát se tudom,de itt vagyok,és élek.Csak megijedtem,mert nem fordult velem ilyen elő már nagyon nagyon rég.Utoljára ilyet akkor tapasztaltam,mikor a suliba kellett osztályfőnöki órán elmondani minden osztályban,és tudtam h be kell mennem VALAKIhez is,és nagyon ideges lettem,ezért eleredt az orrom vére(jó,mondjuk az is rátett egy lapáttal,hogy előtte háromszor dobtak lasztival orron),de a hörgőm akkor sem szűkült össze,nem tudom most miért.Gondolom az se tett jót hogy fáradt voltam.Mostanában gyakran rosszul érzem magam,úgy értem csütörtökön kiájultam a zuhanyzóból,pedig hideg vízben zuhanyoztam.Kicsit túlzás ez a kiájulás,megszédültem,meg kellett támaszkodnom az ajtajába,és ki kellett szállnom a zuhanyból,le kellett ülnöm,mert majdnem kicsúszott a talaj a lábam alól.Nem tudom,biztos agybajom van.Annyira fájt a tegnapi este,valami borzasztó volt.Megmondtam amit gondolok,amit igaznak vélek,tudtam h ez lesz belőle,de vállaltam,mert már nem bírtam tovább.Most,nem hittem hogy ilyen létezik,de olyan hideget érzek belül,mintha nem is tudom,hiányozna valami odabenn,mintha kiszakadt volna belőlem valami.Tudom hogy hülyeség,és magam sem hinném el,ha nem érezném.Elvégre most nagyon úgy tűnik hogy...mindegy,ezt nem fejezem be.Nem akarom leírni a történteket,csak annyit,hogy nagyon rosszul esett ami utána volt,nem érzem igazságosnak,nem tudom mit csináljak,megpróbálok jól dönteni,de nem is hiszem hogy ez már rajtam múlna.Megfogadtam hogy három emberen kívül(illetve kettőn,de ezt hagyjuk)nem beszélek róla,és nem is fogok,snekinek sem mondom el,legalábbis nagyon azon lezek,hogy magamban tudjam tartani.Nehezemre fog esni,mert én az a típus vagyok aki mindent kimond,(persze titkokat soha de soha de soha nem árulnék el,már úgy értem másét),de ami a szívemen,az általában a számon,a kínos helyzeteket úgy oldom meg,hogy kimondom hogy hát ez ciki,vagy éppen az hogy mi ciki,és általában ez fel is oldódik abban a pillanatban,ahogy kimondom,persze ez csak a nagytöbbség,vannak kivételek.Nagyon eltértem a témától.A lényeg az,hogy mostantól nem beszélek erről másoknak,nem lehet,nem...

Most megyek,még nagyon sokat kell tanulnom,de legalább az is eltereli a gondolataimat

Valami ilyesmi  jár az eszembe,amit le kell írnom,akármennyire is hülyének vagy dilisnek tartotok majd ezért,magyarul nem is tudom jól megfogalmazni,ne haragudjatok:I will die,if i don't meet him again,I mustn't think him such,beacause i don't know him,just feel this feels.//you think,you beat me,altought you didn't win.

Ezért mégegyszer bocsánat,én is dilisnek érzem magam,de ha egyszer ezt gondolom,azért van a blog hogy kiírhassam.Most tényleg megyek,sziasztok