Sziasztok.Éppen esik az eső,nem kis mértékben.Mint minden évben,amikor beáll a rossz idő,a hangulatom is úgy kezd el csökkeni,és akkor természetesen a gondokat is felnagyatom.Most Mariettámtól szeretnék elnézést kérni,mert nem hagytam békén mikor szar kedve volt,de csak segíteni akartam(ezt a lúzer szöveget).Aztán tételezzük fel,h vannak y-ok ,x-ek és z-k.és ha én beszélek xel,y haragszik,ha beszélek y-nal z haragszik,de én egyszerűen egyetlen egy embert kivéve,nem tudok haragudni senkire,és nagyon utálni sem tudom,csak nem ismerni,és az alapján nem kedvelni.Egyszerűen ha valaki szépen szól hozzám,már kedvelem,egészen addig amíg valami oylat nem csinál,amiért okom lenne nem kedvelni.Aztán annyi dolgom lett,hogy az már katasztrófa,próbák is leznek nemsokára,a suliba a teendők,itthon... .aztán jól el is vagyok fáradva,mert tegnap foci edzés után még röpi edzésem is volt,és igen ki vagyok készülve,ráadásul ma megszegtem a fogyókúrámat is,mert ettem egy sütit,de nem bírom,minden nap lefutok fél órát,heti kétszer röpi,egyszer foci,háromszor aerobik,a suliba oda vissza 3- 3 kmt gyaloglok,tesióra heti kétszer,és emellé nem eszek édességet,reggelire eszek egy tönkölyös sütit,néha eszek valami ebédet,vacsorázni nem nagyon szoktam mert estére nem kívánom a kaját,és nem fogyok,ez eléggé elborzaszt,és azon gondolkozok h egyáltalán mi értelnme van az életnek,de nem szabad így felfognom ezt a dolgot.Aztán tegnap annyira izgultam egy számomra fontos de mint kiderült nem is olyan nagy dolog miatt,h egész nap wcre járkáltam,és az esemény után majdnem rosszul lettem,meg összeestem majdnem annyira remegett a lábam.Annyira várom már a szombatot,ez az egyetlen kapaszkodóm,erre gondolok mindig ha hullámok csapdosnak felettem,mert nagyon reménykedem benne h jó lesz,nem hagyom hogy elrontódjon és kész.Amúgy a cím nem teljesen helytálló,ugyanis szinte soem sírok,félévente talán egyszer,és nemrég megvolt,nem tudom melyik blogbejegyzésbe írtm,úgyhogy most egy fél évig nem hiszem h fogok,egyszerűen mikor már majdnem szétfeszíti a könnycsatornámat a könny,akkor sem engedem szabadjára,nem azért mert gyengének látszódok tőle,hanem mert látszódik egy olyan oldalam,amelyet csak angyon kevesen ismernek,illetve tudják h van,és egyszerűen ha sírok,ősszetörök,olyan ez mintha egy fadarab lennék,és ha már nagyon kétségbeejtő a helyzet,úgy néz ki h nincs megoldása,akkor sem adom fel,de ha sírok,úgyérzem feladom a dolgot,összetörök,ami azzal jár h nincs megoldása az ügynek.Ha írok,kicsit oylan mintha lemondanék a dologról.Most ez lehet akár csak egy összeveszés,vagy valami komolyabb is,mindegy.Természetesen nem azt mondom h senkinek sem kéne sírnia,ez egy természetes emberi cselekvés,és én azt mondom ha valaki így tudja kifejezni az érzéseit,engedke szabadjára,ezzel valószínűleg csak én vagyok így,h nem engedem szabadjára.szóval alnyeg h még nem sírtam,és egy ideig bizti nem is fogok,szóval akármilyen dolgok is zavarnak most,meg fogom oldani,nem adom fel,"essen akárhogy is az eső".Valamelyik nap rádöbbentem etika órán,h menynire nem áll hozzám közel a bölcsesség és a megfontoltság,mikor ezekről kellett volna beszélni.A döntéseimet akkor és adott pillanatban hozom meg,később mindig órákat gondolkozok h jól döntöttem e,de hirtelen cselekszem,nem fontolgatok órákat azon hogy hogyan kéne dönteni,jön és kész,jön,és megcsinálom.Ennyi,nem bonyolítom túl adott pillanatban,csak utána,utána viszont nagyon,mert mindig úgy érzem h hülyeséget csináltam,pedig... .De ezt inkább itt be is fejezem mert nagyon hosszú lenne leírbni ezeket a dolgokat.
Megyek is tanulni,majd jövök,pussz
