Sziasztok.Ezt a bejegyzést nem túl jó kedélyállapotban írom.Nem tudom mi bajom,ma fél év óta először sírtam.Nem volt különösebb oka,csak rádöbbentem h egy újabb emberrel bővült azoknak az embereknek a tábora akik csak addig kedvesek meg aranyosak velem,míg kell nekik valami,segíteni kell nekik és egyéb dolgok,azután pedig le se szarják a fejemet.Kicsit olyan mintha én csak egy benzinkút lennék az emberek életében,ha feltöltöttek,( vagyis ugye segítettem nekik vagy mittomén) mennek tovább és senki sem emlékszik már erre a szar kis állomásra.Mintha nem is tudom,nem élnék,nem lennék fontos,egyszer figyeltek rám sokan,az is negatív volt,meg leszúrás meg a kiváncsiságukat elégítették ki,mikor anorexiás voltam és mindenki azzal jött h miért vagyok ilyen sovány meg hízzak meg illyenek.Jah a félreértés elkerülése végett nem ti vagytok,mari,ilyenre ne is gondoljatok.Csakmert sikerült marimal is összezördülni,mert kihehéztem azt h más tanárhoz fognak kerülni mint akihez szerettek volna,mikor ez tényleg nem vicces,fordított esetben nekem se esett volna valami jól,bocsánat.Elég nyűgös is vagyok mostanában,nincs kedvem semmihez,fáradt vagyok,nem tudok aludni,agresszívan viselkedek,állandóan fáj hol a hasam hol a fejem.Egy nappal a suli előtt nem hittem volna h iylen leszek.Várom a sulit,persze,csak megint úgy fogom érezni h mégtöbb embert nem érdeklek,és ez egy iő után már nagyon nem is tudom frusztráló.Ráadásul emellé még korán is kell kellni,nagyon sokat kell tanulni,dolgozni ésatöbbi.Nem baj,legalább nem lesz időm ilyen hülyeségeken agyalni.Viszont attól félek h semmire sem lesz időm,nem tudok majd gépezni,ejszaka kell mennem futni majd.Nem gond,valahogy megodom,és biztos h holnapra már jobb lesz a hangulatom is,meg a suliba legalább ott vannak a barátnőim is.
Sziasztok,bár nem tudom h olvassa e valaki egyáltalán.
