Against of loveless...

 2009.11.22. 20:51

Ma,most,nem történt velem semmi.Veletek volt már oyan,éreztétek úgy,hogyvolt valaki ,aki régen fontos volt nektek,jóba voltatok,de egy ideje már nem beszéltetek,mikor utoljára beszéltetek jóba voltatok,atzán úgy érzed elmaradnak a dolgok,és a végére már úgy érzed hogy rosszba vagytok?És helyre akarod hozni,amit igazán nem is kell helyrehozni,mert nem történt semmi,csak néha néha hiányzik.Már nem ő köti le minden gondolatodat,sőt,nagyon nem is gondolsz rá,nincs benned az a remegés érzés,ha a közeledben van,nem kezd el a szíved majd kiugrani ha meglátod,nem hiszed azt hogy csak ő van a világon és nem hiszed hogy benne minden jó,de azért mégis,néha néha egy kicsit hiányzik.Ha nem is tudod megmondani pontosan mi hiányzik,azért azt biztosan tudod,hogy az az érzés,hogy ő van,és jóban vagytok,ismeritek egymást,nem csak egy vagy aközül aki titkon nézi és titkon tetszik neki,hanem az,aki megismerte őt,akit meg ismert,na,az tuti hiányzik.És azért a beszélgetések is.Szóval,csak egyszerűen egy kicsit vissza akarsz kapni belőle,ha már tudod hogy nem sikerült megtartani úgy,ahogy gondoltad.Szóval,érzetetek már így????.Nem,mi?:D.Mitagadás,én igen,most is így érzek,és ez ellen majd megpróbálok tenni valamit.

Aztán van még egy dolog,ami eléggé bánt.Hát,ez most megint egy kicsit oyan kishüylésen fog hangzani,de ha belegondol az ember,nem az.Egy kicsit össze is kapcsolódik az előzővel.Írtam már arról,hogy egyedül érzem magam,és jó lenne már ha lenne valakim,aki ott van nekem,amikor kell,és amikor neki van szüksége rám,én si támaszt tudok neki nyújtani.Aki ha vidám vagok velem örül,ha szomorú vagyok,velem van,felvidít,vagy scak egyszerűen átölel.Akinek én is jelentenék valamit,nem csak ő nekem,fontos lennék neki és egyszerűen ő is szeretne engem.Hiánya ellen megpróbáltam tenni egy csomó mindent,de nem sikerült,egyszerűen nem tudom mi a hiba bennem.Valamit tennem kell,de lehet az lenne a legokosabb ha nem görcsölnék rá anynira a dologra,és jönnének magától a dolgok.Mert mint mondani szoktam,mindig lesz valahogy,oylan nincs hogy nincs,és ez eddig igaznak bizonyult.Meg pesrze az is,hogy az élet szenvedés,melyet vágyaink okoznak.Asszem ez a két mondás a legigazabb a világra.Vagy legalábbis rám.Most megyek,sziasztok

A bejegyzés trackback címe:

https://smilebomb.blog.hu/api/trackback/id/tr841544704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Titkos mókus (törölt) 2009.11.23. 16:15:45

Szia Szandi!
Nekem is volt már ilyen érzésem,és igazából én nem tettem ellene semmit,hanem csak szimplán nem foglalkoztam vele.Gondoltam,egyszer csak elmúlik,és valahogy valóban elmúlt.
:)
süti beállítások módosítása