Sziasztok.

Az elmúlt időben,pár nap alatt rájöttem,hogy az élet néha nagyon fáj.Vagyis.,jobban mondva nem az élet fáj,hanem az érzések.Ha nem lennének érzések,vagy könnyen múlandóak lennének,minden annyival könnyeb lenne.Könnyeb,de nem igaz... .

Vannak olyan dolgok,amin az ember nem képes túllépni.Akármennyire tudja hogy túl kéne,tudja hogy ezzel csak magát károsítja,nem képes rá.Talán nem is akar túllépni,de a legtöbb esetben nem így van.ne tudom.Nem kéne így felfognom ezt a dolgot,nem szabadna szomorúnak lennem,de most,nem tudok boldog lenni,nem.Több okból is,de ezt nem írom le.Túlságosan is bennem élnek,mélyen vannak bennem,nem tudnám így leírni,ennyire nyíltan.Néhány napja még azt hittem minden oké,sínen vannak a dolgaim,de megint pofára estem,és most már komolyan gondolkozom azon hogy mi baj van velem.Ez most nem az a dolog,ami jajj mi bajom van nekem,hanem komoylan,mi lehet velem?Nem vagyok normális az tuti.Nos igen,az éklet szomorú egy dolog,de csak annak,aki azzá teszi.

Nem is írok tovább,hülyeség az egész,csak fáradt vagyok és azért írok ilyeneket,gondolom.Mostanában eltűnt az akaraterőm is...

Na mindegy,megyek,sziasztok