Sziasztok.Még mielőtt belekezdenék óriási filozófikus gondolataim firtatásába,leírnám mik történtek velem az elmúlt napokban.Szóval:Pénteken voltunk a barátnőimmel tekézni.Az egy nem semmi nap volt.Először is reggel,annyira izgatott voltam,mert első alkalommal mentem röpiedzésre a suliba,és tisztára izgultam.Szerencsére nem voltam annyira iszonyatosan szerencsétlen,tehát nem hoztam a formám(azt a bénálkodósat),és többször meg is dícsért a Szabi,de így is nagyon nagyon bénának érzem magam.Hát igen,van még mit tanulnom.Aztán vártunk a vonatra a Fannival egy órát,és addig megkért minket egy roma aszzony hogy vigyázzunk egy zacskó húsra.Már azon gondolkodtunk ,hogy bedobjuk a kukába,elégetjük és elszaladunk,mert attól féltünk emberhús van a zacskóba,és minket fognak letartóztatni.fiatal vagyok még a börtönhöz,de legalább történne vmi izgi velem:D.Na mindegy.És összebarátkoztam az egyik csajjal,végzős mi csak rolibriginek hívjuk,mert a rolival jár vagy járt nem tudom,és bennem mindig félelmet kelltett,szinte már sajnáltam magam ha ránéztem h nem vagyok olyan sportos meg minden mint ő.És kiderült h tök jó fej csaj.Aztán gyalogolhattam haza három km-t(odafelé is gyalog menetem),és szarrááztam,de előtte anya azt mondta hogy hívjam fel,ha eljöjjön elém.Én meg direkt nem hívtam,ne ázzon ő is,erre eljött elém hívás nélkül,és elkerültük egymást.Mire hazaértem indulhattam vissza megkeresni,és annyira megáztam h még a bőröm alatt is eső volt.Azután meg kb egy óra múlva indulhattam vissza az állomásra megvárni a marimékat,.mert a fanni megkért,(választásom nem volt),hogy várjam meg őket és vigyem el kerülőúton hozzájuk,hogy emgnézhessük a tesóját.Aki am nagyon aranyos,bár nem vagyok oda a gyerekekért.Mindeyg,akkor megint sétáltam egy nagy csomót,de legalább láthattam a barátnőimet.Már eléggé hiányoztak.Télleg várom a szeptembert,több okból is,de nem részletezem.Aztán bowlingoztunk,asszem kétszer lettem második,de nem bizti.És hát vettünk egy fagyit,és nem leesett?!Ez tök furi,de jó furi,hogy a marietta is evtt egy ugyan oylan carte d'or os karamellás fagyit és ő is leejtette.Mik nem vannak?Aztán még vártunk egy kicsit sokat a vonatra(természetes h a fanni otthagyott minket),és én vártam meg elvileg az ő szülinapjára meghívott vendégeket,de nem baj,mert mindenképpen szerettem volna megvárni velük a vonatot,h legaább addig is tudjunk beszélgetni,csak azért ez is egy olyan fanni hülyeség.Aztán más nem tötrtént,csak annyi hogy megint mehettem haza három km-t és megint nem tudtam aludni.Szóval ennyi.

Na és innen következnének azok a nagy gondolatok.Szóval.az egész szombatom nem telt másból,minthogy ültem a biviklin,és olvastam az Alkonyatot.És megint az történt velem,mint legtöbbször.Ha látok egy filmet,vagy olvasok egy könyvet,esetleg hallok egy zenét ami megérint,egészen máshogy érzem magam utána.Szavakba nem tudom önteni,de valami megváltozik bennem,és mindig egyforma ez az érzés,azt hiszem.Utána pedig olyan hiányérzetem van,amit nem tudok kitölteni semmivel,csak elmúlik egy idő után magától.Egészen addig,ameddig nem jön egy másik....Hát igen,aki elmebeteg....         Már alig várom hogy olvashassam az újholdat,mert egy kicsit olyan mintha benne lennék a könyveben,vagy nem tudom,talán csak benne szeretnék lenni,mert igazából az is valami biztos pont lenne,valami nem tudom hogy mondjam,tartoznék valahova,tudnám ki vagyok,és lenne végre valami ,jajj el se hiszem h ezt elmondom,szeretnék végre egy igazi,illetve rendes kapcsolatot,mert anynira szar érzés hogy még csak olyan valakim sincs akire legalább gondolhatok,akiről álmodozhatok,és,mivel elég őrült vaghyok,nem tudok célok és álmok nélkül létezni.Azt hiszem ebben a pillanatban jöttem rá a  hiányérzetem okára.Nincs célom,nincs álmom,nincs amiért úgy érzem megváltozhatnék,szerintem nem is nagyon volt mindezidáig,egy valakit leszámítva,és a könyvekben,filmekben amik nag hatással vannak rám,nem mondhatom h megtalálom,mert csak egy másik személy célját úgymond meglátom,és csak egyszerűen ez hiányzik az én életemből is.Azt hiszem,minden a napszakokhoz hasonlít,de szinte télleg minden,csak egy egyszerű példát hogy megmagyarázzam mire gondoltam:a gyermekkor a reggel,tisztasága,ártatlansága miatt,a fiatal,tinédszer és kicsit idősebb kor a dél,mert az meber ilyenkor éli egészen világát,vagyis kéne éllnie,a felnőttkor és egy kicsit utána levő kor az ősz,megfontoltsága miatt,az öregkor pedig az éjszaka,az elmúlás,és valmai új kezdete miatt,mert ha valami megszűnik,mindenképpen egy új jön el,például ha alkony után lemegy a nap,följön a hold,és  most jelenleg úgy érzem h alkonyodik a jelenlegi énem,az aki most vagyok,(nem szó szerint fogok meghalni),amilyen most vagyok,biztos lehetek benne hogy följön majd az én újholdam,az új énem,aki talán már talált magának célokat,és talán már meg is szerezte azokat.

Hát azt hiszem ennyi mostanra bőven elég,sziasztok,puszi